Kölcsey’s poem, written in 1823, is set in the 17th century when Hungary was torn into three parts: the independent Hungarian principality in Transylvania, the Turkish occupied central Hungary and the remaining Austrian royal (Habsburg) areas in the north and the west. The subtitle of the poem is ‘A magyar nép zivataros századaiból’ meaning approximately ‘From the Stormy Centuries of the Hungarian People’.

The anthem was adopted in 1844, while Hungary was still a part of the Austro-Hungarian Empire. The title of the Hungarian anthem is often (incorrectly) given as the first line of the anthem,”Isten, áldd meg a magyart”, but the title of the poem (“Himnusz”) is the official title of the anthem. While the poem has eight verses, it is almost always just the first verse that is performed, yet the entire poem remains the official anthem.

Also widely used in Hungary, but not an official national anthem, is the song “Szózat”, which can be described as the “national song” and is often sung in national celebrations. During the first years of Communist rule, it was debated by the legislators of the time to replace “Himnusz” with “Szózat, as Himnusz is a prayer and Hungary, under Communist rule, was officially atheist, but this was never done. Instead, it was often performed without the words.

1. Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

2. Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

3. Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

4. Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

5. Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

6. Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

7. Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

8. Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!